A Magyar Gyógyszerész Kamara Kórházi Tagozata 2006. április 28-án, az Országos Gyógyintézeti Központ előadótermében megtartott rendkívüli közgyűlésén megvitatta a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke által kórházi főgyógyszerészek részére, 2006. április 4-én megküldött kérdőíven feltett kérdéseket. A rendkívüli közgyűlés résztvevői áttekintették a felvetéseket és erre az alábbiak szerint reagálnak:
Állásfoglalás
A Magyar Gyógyszerész Kamara Kórházi Tagozata 2006. április 28-án, az Országos Gyógyintézeti Központ előadótermében megtartott rendkívüli közgyűlésén megvitatta a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke által kórházi főgyógyszerészek részére, 2006. április 4-én megküldött kérdőíven feltett kérdéseket.
A rendkívüli közgyűlés résztvevői áttekintették a felvetéseket és erre az alábbiak szerint reagálnak:
1. Alakuljanak-e közforgalmú gyógyszertárrá az intézeti gyógyszertárak speciális szaktevékenységeként működő vényforgalmat bonyolító intézeti gyógyszertárai?
A kérdésre a válasz: NEM!
Nem indokolt az intézeti gyógyszertárak 15/1997. (VI. 20.) NM rendelet 2. számú mellékletében, a 34/2000. (XI. 22.) EüM rendeletben, valamint a 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendeletben meghatározott jogi és szakmai egységét megbontani.
Felelős jogalkotó nem hozhat olyan döntést, amellyel megengedi, hogy a gyógyintézetek ezen szakfeladatait részekre bontsák.
Az önkormányzat tulajdonában lévő kórházak költségvetési intézmények, ezen belül az intézeti gyógyszertár részeként, speciális szaktevékenység megjelöléssel, az érvényben lévő EüM rendeletek szerint működnek ezek a gyógyszertárak. A vényforgalmú részlegek pénzügyi könyvelését a kórház pénzügyi osztálya végzi.
Az intézeti gyógyszertár – szakfeladataival együtt - a szakellátás része. Csak kórház hozhatja létre és csak addig „létezik, amíg a kórház („ami” eü-i szakfeladatok halmaza). Tevékenységeiből egyet – a vényt elfogadó feladatot – leválasztani csak azért, mert sérti a közforgalmú gyógyszertár tulajdonosok gazdasági érdekeit, nem indokolt. Másrészt a Kórház – mint egységes szervezet – működésében, irányításában, az egyéb osztályokkal való integrációban, egy személyi jogos közforgalmú gyógyszertár „kakukktojás”. (Az esetlegesen kiszervezésre került eü-i szakfeladatok – pl. intézeti gyógyszertár üzemeltetése, labor üzemeltetése, étkeztetés üzemeltetése, stb. - szakmai irányítása, feladataik integrálása a Kórház egészének működésében, csak a kórházi menedzsment (tulajdonos) irányításával történhet. Ebben a rendszerben a közforgalmú patika megjelenése értelmezhetetlen.)
2. Az intézeti gyógyszertárak vényforgalmat lebonyolító részlegei forgalmazhassanak-e vény nélkül kiadható gyógyszereket?
A kérdésre a válasz IGEN!
Magyarországon a gyógyszertárban forgalmazható termékek körét a 43/1996. NM rendelet egyértelműen meghatározza. A rendelet 1. számú melléklete tartalmazza a kizárólag gyógyszertárban forgalmazható termékeket, míg a 2. számú melléklete a gyógyszertárban is forgalmazható termékköröket.
A gyógyszertárban forgalmazható termékek körének ilyen megkülönböztetése értelmetlen, jogilag nem értelmezhető, teljes mértékben felborítja a szabályozás egységét.
A hatályos jogszabályok szerint, különösen a 34/2000. (XI. 22.) EüM rendelet szerint, az intézeti gyógyszertár vényforgalmú egységei jelenleg is forgalmazhatnak vény nélküli gyógyszereket. A kérdés értelmetlen!
3. Kiadható-e a távozó betegeknek a vény nélkül gyógyszer, és szükséges-e, hogy a vénybeváltásnak legyen időkorlátja?
A kérdés első felére a válasz, nem kétséges: IGEN! Természetesen teljeskörű gyógyszerellátást kell biztosítani, amint azt az Alkotmánybíróság is jelezte határozatában.
A kérdés második felére a válasz NEM, az időkorlát nem a betegek érdekeit, jobb ellátását szolgálja – amiért létesültek egyáltalán a vényforgalmú gyógyszertárak.
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 233/B/2001. számú alkotmánybírósági határozata az intézeti gyógyszerellátásról szóló 34/2000. (XI. 22.) EüM rendelet 2. § b) pontja, a 4. § (2) bekezdésében az „és járóbeteg” szövegrész, valamint a 4. § (9) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról egyértelműen megfogalmazta, hogy a betegek gyógyintézeti ellátása során az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény („Eütv.”) 89 – 90. §-ában megfogalmazott ápolás fogalmát kell alapul venni, tehát a gyógyintézetekben ellátott beteget az otthoni szakápolásig bezárólag, még a rehabilitáció idejére is megilleti az intézeti gyógyszerellátás.
Egyébként az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. ESzCsM rendelet egyértelműen leszabályozza a vények egységes beválthatóságát. Ez Magyarországon jelenleg 30 nap.
4. A távozó beteg válthasson be a vényforgalmú gyógyszertárban olyan vényeket, melyeket nem a kórházi orvos írt fel?
Ez nehéz kérdés, a rendelkezés gyógyszerész szakmai szempontból nem indokolt, de a 34/2000. (XI. 22.) EüM rendelet 4. §-ának (9) bekezdése hatályos szövege azt tartalmazza, hogy nem válthat be.
A jelenlegi rendelkezés viszont diszkriminatív, mert:
a.) A gyógyszert felíró orvost diszkriminálja, hiszen nem szakmai képesítéshez köti „receptjének” beválthatóságát, hanem munkahelyéhez.
b.) Az esetek szinte 100%-ában azért megy (menne(?)) a beteg receptjével az intézeti gyógyszertár vényt elfogadó részlegében, mert: vagy a szakellátásba beutalták, vagy mert máshol nem kapta meg a gyógyszerét. Nem életszerű azt gondolni, hogy a városokban a betegek nagy tömegekben fognak a kórházi gyógyszertárak felé áramlani.
c.) Jelenleg a vényt elfogadó részlegek forgalma a kiskereskedelmi forgalom ~ 7%-a. Felülről limitált (kórházak száma) és míg ha kórházanként több vényforgalmú egység nyílik, akkor is – A várható kórházi szám csökkenése miatt is - ~ 10%-nál jelentősebb „piacátszerveződés” nem várható. (Jelenleg 62 darab vényt elfogadó részleg van az országban.)
d.) A magyar állampolgárt, aki fizeti az eü-i hozzájárulást, van TAJ száma, miért is korlátoznák a receptjei beváltásában?
5. Amennyiben a kórház több telephelyen működik, úgy valamennyi telephelyen létesíthessen zártforgalmú gyógyszertárat?
E kérdés jogszabályban rendezett. A 15/1997. (VI. 20.) NM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése szerint „Intézeti gyógyszertár a kórházzal egy telephelyen létesíthető.”
A telephely fogalmát a gyógyintézet, mint költségvetési intézmény alapító okirata tartalmazza, és amennyiben az intézet az állami alapfeladatait több telephelyen látja el, akkor minden telephelyen indokolt lehet intézeti vényforgalmú részleg működtetése.
Egyben a 1994. évi LIV. törvény („Ltv.”) 2. §-ában az intézeti gyógyszertár fogalmával is ellentétes lenne.
A 2. § c) pontja szerint „intézeti gyógyszertár: a fekvőbeteg gyógyintézet, illetve állategészségügyi intézmény részeként létrehozott, annak működéséhez szükséges teljes körű gyógyszerellátást biztosító intézmény”.
A fenti állásfoglalást a Kórházi Tagozat közgyűlése a jelenlévők egyetértésének a következőkben ismertetett szavazati arányai szerint rögzítette és tárja a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöksége elé.
A rendkívüli közgyűlésen 64 kórházi gyógyszerész kézfelnyújtással szavazott.
A szavazatok aránya a helyszínen készült jegyzőkönyvben rögzített.
Az 1. pont szavazatmegoszlása: 58 igen; 1 nem, 2 tartózkodás.
A 2. pont szavazatmegoszlása: 64 igen.
3. pont: 64 igen
4. pont: 62 igen; 1 nem; 1 tartózkodás.
5. pont: 61 igen; 3 tartózkodás.
A Kórházi Tagozat állásfoglalása szerint, az MGYK elnöke által feltett kérdésekre a fentiek szerint adott válaszokat kérjük, hogy az elnökség tárgyalja meg és terjessze a 2006. május 20-ra összehívott országos küldöttközgyűlés elé.
Takács Gézáné Ph.D. sk
MGYK Kórházi Tagozat
elnöke
A határozat szövege itt olvasható
